<div>
2014 Pünkösdi Huta Túra - 2. nap
2014.06.11.
2. nap - Szombat a hegyekben:
Ráérősen keltünk, megreggeliztünk, majd 9 után útnak indultunk. Nincs kocsizaj, nincs kiabálás, csak a madárcsicsergéssel és bogárzümmögéssel átszőtt csend. El lehet aludni sokáig.<br />
Mára Kőkapu és Füzér van tervezve.<br />
Legurultunk Nagyhutáról a műúton Kishutára. Kishután nagy a készülődés, sürgés forgás. Mi van itt? Pünkösdi Kakas Fesztivál lesz a mai napon. Kakaspörkölt főző verseny és egész napos rendezvény. Ezt meg kell néznünk mikor visszafelé jövünk.<br />
Kishuta után elmentünk Kőkapura. Itt egy kis időt eltöltöttünk. Leültünk a tó partján, megnéztük a fából készült szobrokat. Útközben szamócát ettünk. Kis idő múlva vissza Kishutára ugyanazon az erdei úton. Most vettük észre, hogy Kőkapu felé emelkedett az út, mivel könnyebben gurultunk visszafelé. Betekertünk Pálházára. Pálházán van egy kerékpár szerviz. Bevásároltunk a hétvégére a szemközti boltban. Vigyázni kell az ilyen kisebb falvakban, mert korán bezárnak az üzletek és így könnyen hoppon maradhat az ember. Így jól megtömtük a táskámat, mivel vasárnap és hétfőn sincsenek nyitva az üzletek, pünkösd ünnepe miatt. Szóval pár kilo plussz és indulhatunk.<br />
Itt már nem a kerékpárúton haladtunk. Viszonylag kis forgalmú a közút is. Filkeházán áttekerve, szinte folyamatos emelkedésben voltunk Füzér felé. Jó lesz majd visszafele gurulni ezen az úton, gondoltuk. De aztán pont a legmeredekebb részeket kihagytuk.<br />
Füzér előtt még egy kellemesebb emelkedő, melyet gondolom, csak mi alföldi biciklisták érzünk meg, és fent voltunk a faluban. Nagy csend, meleg, és szinte egy lélek sem volt az utcán. A várhoz nem mentünk fel. Leültünk pihenni egy kicsit. Ettünk egy fagylaltot, megdézsmáltuk az eperfát és elindultunk. Hallottuk a fagyizóban, hogy nincs messze az Izra tó Szlovákiában, hát elhatároztuk, hogy megnézzük. A várhegyet szinte megkerülve eljutottunk Pusztafaluba. Itt megkérdeztük melyik út megyen a tó felé. Hát két út volt előttünk melyiket válasszuk? A választás a meredekebbre esett. Ezt csak néhány kanyar múltán tudtuk meg. Szégyen ide, vagy oda, leszálltunk és a meredélyen egy kicsit toltuk a gépeket. Aszfaltos út lévén, még magyarhonban a közlekedési tábla 10% lejtőt mutatott. Gondoltuk, hogy jót fogunk gurulni. Gurultunk, de már csak visszafelé, mert az emelkedő helyett lejtő táblát helyeztek ki. Szóval emelkedő lett az a lejtő. Na, ez van. Szép környezetben, erdőben, erdő mellett, jól járható kavicsos illetve föld utakon eljutottunk az Izra tóhoz. Mi egy kicsit nagyobbra számítottunk, de így is voltak akik fürödtek, csónakáztak, illetve sütöttek, főztek. Kis pihenő után visszaindultunk. Most az út nagyobbik részén gurultunk, sőt volt ahol egészen be lehetett gyorsulni. Pálházáig szinte alig kellett tekerni. Olyan ez a tekerés, mint a főzés. Főzöl egész délelőtt, hogy a család 10 perc alatt mindent megegyen. Tekersz a hegynek felfelé órákon át, hogy legurulj néhány perc alatt. De ez a gurulás a tekerés jutalma lesz.<br />
Kishután benéztünk a kakasfesztiválra, ahol meghívott vendégek adták a műsort egymás után, ettek ittak és mulattak az emberek. Egy kis időt eltöltöttünk mi is. Ettünk a kakaspörköltből, beszélgettünk a helyiekkel, majd elindultunk vissza Nagyhutára.<br />
Nagyhután megálltunk a presszóban egy jó hideg sörre. Itt megint ismerkedtünk a helyiekkel, majd irány a ház. Nekiálltunk a vacsora elkészítésének. Paprikás krumpli volt bográcsban. Igaz kicsit hosszú lével egy kicsit sósabb a keleténél, de a mienk volt.
Második napi összefoglaló: 55 km, 4 óra 4 perc
</div>
