Mc.-Rudabánya-Aggtelek-K.barcika

Barátnőmmel szokás szerint nem volt kedvünk otthon ülni, ezért kitaláltuk, hogy tekerünk valami "lájtosabbat". A választás Magyarország legmélyebb tavára, a Rudabányai bányatóra esett. A belvárosi találkozó után Lyukóbányán kersztül Sajószentpéter, mad Kazincbarcika felé vettük az irányt. A két város között remek minőségű bringaút van (kivéve S.szentpéteren azt a kis viccet, ahol le kell gurítani a bringát egy lépcsősoron, majd a vasúti síneken átvonszolás után feltolni újra egy adag lépcső mellett), de mi inkább a szervizutat választottuk, mert a bringaút a Borsochem mellett megy végig, és nagyon zajos, a szevizút pedig nyugis, csöndes, a már nem működő gyárak felett a természet visszavette a hatalmat is, így még zöld is. Múcsony után tipikus "magyar aszfalt" van, Rudabánya után pedig a tóhoz leginkább kavicsos/föld, aszfaltozatlan út (mountisok előnyben, outisok bringát vállra).

Rudabányára viszonylag korán odaértünk, ezért ad-hoc jelleggel kitaláltuk, hogy Aggtelek nincs messze, miért tekernénk oda. Rudabánya után Felsőkelecsényig van egy kis emelkedő, pocsék aszfalton, viszont Zubogy környékén kiváló minőségű az út. Trizs után pár km-n emelkedő, majd Aggtelek előtt kellemes gurulás.

Zádorfalva után felújított aszfalt, jó minőségű (most még), de utána azt hiszem Dövény környékén már egy vicc, amit útnak neveznek.

Ezúttal különböző indokok miatt K.barcikáig mentünk, itt vonatra tettük a bringákat.