Szarvasról a Tiszához

Ez a szokásos "ki a városból és hajrá valamerre" túra. Én legalább is nem terveztem csak tekertem amíg jól esik. A Szarvas-Békésszentandrás kerékpárút sima ügy. Az Bszta.-Öcsöd út komplikáltabb, ugyanis a 44-es főút nem életbiztosítás (normális emberek nyugodtan kikerülhetik a Szarvas-Mezőtúr kompon át és az élő-Körös túlpartján, gáton az öcsödi híd északi hídfőjéig, onnan a térkép szerinti úton tovább). Én vasárnap mentem így éppen nem fújt le az útról egy kamion menetszele sem. Mesterszállásra a messziről látható templomtorony vonzott be, nem akkora katedrális mint aminek az ember messziről gondolná (egy dombra építették trükkösen), de a legtündéribb templom amit valaha is láttam. A falu is nagyon rendezett, egy kitérőt megér (csinos a pultoslány a Fehérló kocsmában). Martfűre érkezve a háza előtt klimpírozó - a kerítésre akasztott tábla szerint - lakodalmas zenész fogadott. Áttekerve a településen, a Szolnok felé vezető főút mellett lehet a legegyszerűbben lejutni a Tiszához. Innen hazafelé vettem az irányt, Öcsödön szódavízkészlet feltöltés a Vietnam kocsmában, Szentandráson egy adag pacalt uzsonnáztam a Zöld Sasban.

A Szarvasi sportpálya mellett gyors elsősegély a szemben érkező apuka / kisfia kerékpáros bukás sebesültjeinek. Apunak cikk-cakkban tört a keze a kisfiú megúszta csak nagyon megijedt. Apu kerékpárját még betoltam az enyémmel együtt a városközpontig és ennyi.