A túra főtértől indul a zöld túrista jelzést követve. A főtéren levő templom mellet jobbról elhaldva találjuk. A főutat jobbra követve az első utcánál balra fordulunk és ezen az utcán haladunk egyenesen (Elhaladunk az Alpannonia túristaközpont mellett.) Még egy darabig egyenesen haladunk, majd a második mellékutcán balra fordulunk. Végig megyünk az utcán és a végén jobbra fordulunk. Tovább haladunk egyenesen, amíg egy Y kereszteződéshaz érünk itt kissé balra tartva követjük a zöld jelzést. Eddig is volt emelkedés, de itt lesz az első komolyabb kapaszkodó. A végén a túristaút a hegynek fordul, ami kerékpárral nem járható, ezért az útra térünk rá és azt követjük mintegy 4 km-en keresztül (a jelzőtáblák jól jelzik a kereszteződéseknél, hogy merre kell Óház-tető felé menni). Ez 4 km nem különösebben meredek, egyenletesen emelkedő aszfalt út, ezért stabil tempóval abszolválható. A kaptató végén elérjük a Kincs pihenőt. Itt a sorompóval lezárt útra térünk rá, de csak 50 m erejéig, mert ott rögtön rátérünk a Kék kör jelzésre. Széles erdei út, de meredek. Kb 500 m után keresztezzük a Kék háromszög jelzést balra fordulva erre térünk rá. Ez is emelkedik, de sokkal barátságosabb, mint az előző, kivéve a kilátót megközelítő rövidke részt. Szóval a Kék háromszöget követve elérjük Óháztetőt. Itt meghpihenhetünk és kilátóból gyönyörködhetünk a panorámában. Utunkát a torony alatt futó kékjelzésen folytatjuk. Ezt követjük egészen a Vöröskeresztig. Itt a változatosság kedvéért ismét a kék háromszöget követjük és ezt a túrista jelzést már nem is hagyjuk el egészen a Hármashatér hegyig. Kőszeg óta szinte folyamatosan kapaszkodunk, nincs ez másképp ezen a részen sem. Először megmászuk a Kendiget majd a Kopasz Kendiget. Fáradozásunkat a panoráma kárpotolja illetve az erdő változatossága. A Hármashatárhegynél követjük az aszfaltutat a sorompó mögé majd a kék-zöld jelzést követve balra forudlunk a hegy felé. Ez már embert próbáló emelkedő kb. 1 km hosszú. Utána már kevésbé meredek és bár folyamatosan feljebb megyünk itt már vanna kisebb lejtmenetek is. Kb. 2 km után érjük el Írottkőt és a kilátót. Itt mindenképpen érdemes szuszani, hiszen csaknem 13 km-en keresztül fölfelé tekertünk változatos terepen. A panoráma is gyönyörű. A visszaút már sokkal könnyebb, főleg lejtmenet kisebb nagyobb kapaszkodókkal tarkítva. Mi a Kék-Piros, Kék kereszt útvonalat követve értük el a Hármashatárhegyi parkolót ismét, majd a Kék-Zöld később a Zöld jelzést követve ereszkedtünk. Egy ponton a Zöld találkozik a Kék jelzéssel, és 30 méterrel később a Kék körrel. Ezen kb. 2-300 m után rátértünk az aszfalt útra és kb. 1-1,5 km. után a Kék jelzésre újra. A Kék jelzést pár száz méter után elhagytuk és egy kis eredei kalandozásra indultunk fakitermelő földutakon, amik végül is visszavezettek bennünket a Zöld jelzsére. Erre jobbra ráfordulva ezt követtük vissza a városba. Az út fárasztó ugyan de kitűnő szórakozás a változatos terep (készüljünk fel tolásra is itt ott), a változatos erdő és a gyönyörű panoráma miatt. Igazi hegyikerékpáros csemege.
