Budapest főváros en bici

Egész Solymár é-k-i csücskéig vállalható, vannak benne szép részek a Szénások felé, de Solymár után a Bécsi út tragédia. A térképen jelölt utcák a vasú felújításánál megszűntek, még kezesebb most a lehetőség a Bécsi út körül. Nekem is ott kellett tekernem egy ideig. Van ugyan patka, de a forgalom katasztrófális. Útvonal: Hűvösvölgyi nagyrétig a szokásos, onnan kertvárosi kisutcákon halad a kijelölt bringaút hosszan. A Zsíros hegy után nem egyértelmű az útvonal, meredek emelkedő visz a Szénások felé, ráadásul tolni kell annyira poros-murvás. És még tilos is bemenni bringával. A Nagy-Szénás nagyon szép hely, van egy pihenő is a régi túristaház emlékműnél. Innen letértem a kijelölt nagykörről (kék jelzés) és a sárgán elindultam lefelé Pilisszentiván felé. Itt egy keskenyebb völgyben megy az út. Egy kidőlt fa kerülésénél el is esetm olyan meredek volt. Elérve a lakott területet megszűnik az izgalom, uncsi kisutcák következnek. A horgásztó szép, a bányatavak kevésbé (tákolmányokkal körbeépítettek). Pilisvörösvárról Solymárra vezető út kifejezetten jó. Egy mezőgazdasági földút a gerincen a vasúttal párhuzamosan. Szép a kilátás, szép a környezet. Na de ennek a végétől vége mindennek. Inen autókkal együtt mentem :(  Fájó szívvel néztem jobbra ahol a 3-as határhegy látható a szokásos gyönyörű útvonalammal. Bécsi utat mielőbb próbáltam elhagyni és Csillaghegy felé kanyarogtam. Végül Békásmegyeri hév aluljárónál átjutottam a civilizált oldalra és egyenesen lecsapattam a dunapartra. Itt már olyan éhes voltam, hogy úgy döntöttem elrobogok Szentendrére kajálni egyet. Gáborékhoz ugrottam be egy jó kis grillre. 5 körül elindultam haza mert nem volt lámpám. Innen a szokásos Szentendre-Budapest bringaúton jöttem, 2 óra alatt értem haza.

jelentősélményreszámítunk   minden   tekintetben.

A kedvenc gyors köröm a hármashatárhegyen.