<div>
2014 Pünkösdi Huta Túra - 3. nap
2014.06.12
3. nap - Vasárnap az erdőn át:
Vasárnap megint sikerült jól aludni. Azért ez a csend nem riasztja ki az embert az ágyból.<br />
Reggeli, kulacsfeltöltés a kútnál és indulás. Most merre is menjünk? A regéci várat tűztük ki célpontként. De legyen ma egy kicsit vagányabb, menjünk erdei turistautakon, legalább itt az elején. Hát legyen, vágjunk bele.<br />
A ház előtt még aszfaltos útként halad a kék négyzettel jelölt turista útvonal. Azt követjük egy darabon, aztán áttérünk a zöldre, és a gerendás rétnél már újra köves úton haladhatunk. Egyszerű, hát menjünk.<br />
Az aszfalt hamar kifogyott a gumik alól és az erdőben egyszerű erdei földút vezetett tovább bennünket. Lassan de biztosan emelkedett a terep. Egy hete talán nagyobb eső lehetett a környéken, mivel az úton eléggé széles vízmosások mutatták a rohanó víz útját. Csak az út melletti partoldalban tudtunk haladni, ott is többször tolva, mint hajtva a gépeket. Nem baj, erősek vagyunk és ezért jöttünk ide. Pár kilométer után elérkeztünk talán a legmeredekebb szakaszhoz. Iigaz talán csak száz méter hosszú lehetett, de gyalog is elég itt felmászni. Hát a gyaloglásos kerékpártolás is jó olimpiai szám lehetne, főleg ilyen terepen. A meredélyen egy az ösvényre kidőlt fa még megmosolyogtatott bennünket. Ezen könnyedén átvittük a bringákat. Szinte még örültünk is neki, hogy nem olyan sima, egyszerű a terep.<br />
Felérve a domboldalban futó erdei útra, már felpattantunk a nyeregbe. Igaz lassan, nagy fokozaton tekerve haladtunk. A dombtetőn egy kellemes kanyar után egy írtásos résznél készítettünk néhány képet. Távolba elnyúló völgy mögött újabb fával borított hegyekkel. A látvány szép volt. Tovább haladva kis szamóca-eszegetés és kisebb szakaszokon történő kerékpár tolás után megjelentek a Papp hegyet (ha jól azonosítottuk be a területet a térképen) a tetőn beborító kidőlt fák. Valamikor pár hónapja talán egy kisebb tornádó vonulhatott át ezen a tájon. Először ahogy láttuk, úgy gondoltuk, hogy kb 100 méter lehet. Elindultunk, hogy átküzdjük magunkat. Kb egy óra múlva rájöttünk, hogy egy kicsit nagyobb lehet a sáv szélessége. Szerintem 500-700 méter is lehetett. Szinte az összes fa kifordult a helyéből. Tövestől, egymásra hajigálva állták az utunkat. Sok helyen az utat sem találtuk. Hol felette, hol alatta, hol közte, hol meg rajta mászva, kerékpárt átemelve vállon cipelve jutottunk előrébb. Több mint egy óra múlva átértünk a túloldalra és sikerült újra megtalálnunk az utat. Igazi kaland és teljesítmény túra volt ez a szakasz.<br />
A hegy túloldalán elég meredeken ereszkedtünk lefelé az ösvényen. Ide jó fékek kellenek. Leértünk a dombról és nem találtunk egyetlen turistajelzést sem. Kerestük a kék négyzetet, de nem volt. Egy úttal jobban jobbra indultunk, mint kellett volna, de így is sikerült a másik domb mögött megtalálnunk a jelzést. Igaz így mi a hegyet megkerültük és nem átvágtunk rajta. Kicsit hosszabb volt, de nem volt olyan meredek. Jöttek szembe túrázók gyalogosan, megkérdeztük őket, hogy merről jöttek. Na, az az az út amelyik kellett nekünk. Rövid ereszkedés után kijutottunk a gerendás rétre, megtaláltuk az aszfaltos hegyi utat és nagyon jó tempóban gurultunk tovább lefelé Újhutára.<br />
Innen tovább következett Középhuta és Óhuta. Óhuta után lassan elkezdett emelkedni az út. Tekertünk felfelé. Néhány kilométer emelkedés után a lefelé tartó kerékpárosok biztattak bennünket, hogy nemsokára felérünk. És kb egy kilométer múlva fent is voltunk a dombtetőn, amelyből kiemelkedve ott volt kb 2,5 km-re tőlünk a regéci vár. Gyorsan feltekertem a várhoz. Na azért ez sem igaz így teljesen, mert egy-két szakaszon toltam egy kicsit. A vár mellett én is megettem a magam szendvicsét és lefelé egy kicsit megengedve a gépet, hamar leértem. Elindultunk visszafelé. Sokat és néha gyorsan gurulva és egy kicsit tekerve is beértünk újra Újhutára. Itt egy kis frissítő után egy nagyon kellemes kis túrával átkeltünk a hegyen. Jó minőségű aszfaltos út, kellemes erdős környezet, egyik oldalon emelkedő ezért a másikon lejtő, nagyon szép útszakasz, mindenkinek ajánlani tudom. Kocsival nem lehet behajtani, mindkét végén sorompóval lezárva. De járnak erre gyalogosan és kerékpárosan is többen. Az út a túloldalon a Kishuta-Kőkapu útvonal feléhez ér ki körülbelül. Innen Kishután keresztül visszamentünk Nagyhutára a házba.
Harmadik napi összefoglaló: 52 km, 4 óra 22 perc<br />
</div>
