Kisoroszi Budapestről tökéletes célpont egy kellemes kerékpártúrához. A festői kis falu a Szentendrei-sziget északi részén helyezkedik el, így Szentendre és Tahitótfalu érintésével könnyen megközelíthetjük biciklivel. A kerekezést Budapestről kiérve a gyorsabb haladás érdekében a 11-es út mentén fekvő kerékpárúton kezdtük meg, és nem a szokásos ártéri utat választottuk. Az Omszki-tó mellett elhaladva napozó, pihenő embereket és rengeteg színes vadvirágot láttunk. A tiszta időben csodásan mutatott a háttérben Budakalász.
A kerékpárút innen egy általában kényelmesen széles, aszfaltozott sétányon vezet tovább, ám most helyenként annyira benőtte a növényzet, hogy gyakorlatilag a felére szűkült. A burjánzó gazok között rengetek vöröslő pipacs és csodás kék, sárga, lila és fehér színben pompázó vadvirág díszítette az út szélét, amely üdítő látványt nyújtott az amúgy unalmas szakaszon. Szemügyre vehettük a sík szántóföldek fölött elnyújtózó Pilis kizöldült vonulatait is. Szentendréig gyorsan haladtunk, a városba érve azonban hatalmas tömeggel találkoztunk. A szél is ellenünk dolgozott, amikor Szentendre határában a kerékpárút melletti szennyvíztisztító illatait felénk sodorta. Azonban a tömeg nem tartott sokáig, csupán a belváros előtt és után egy-egy kisebb szakaszon. A művészek városban a Duna-parti sétányt vettük először szemügyre, amely jelenleg átépítés alatt áll a készülő mobilgát miatt. A sétány egy része érintetlen maradt, azonban a nagy részét elbontották, és beton alapzatot építettek a helyén álló homokpad szélére. Jó hír azonban, hogy amikor elkészül nem csak fent, hanem lent is sétálhatunk majd rajta egészen közel a Dunához, ugyanis két párhuzamos szintet alakítanak ki. Az építési terület jelenleg kordonokkal van elzárva, de a lenti sétányt néhányan már használatba is vették.
Az eddig mindig zsúfolt Duna-parti sétány központi helyét úgy látszik, hogy az eggyel beljebb fekvő sétálóutca vette át. Itt az összes étterem és cukrászda kitelepült teraszokkal várta a látogatókat, az utcát asztalok és székek, illetve különböző termékeket árusító standok lepték el. A Fő téren lélegzethez jutottunk a zsúfolt utca után, majd innen könnyedén feljutottunk egy szűk sikátoron át a város tetején trónoló Keresztelő Szent János Plébániatemplomhoz. A város legrégebbi temploma egy hatalmas panorámaterasz közepén áll, innen beláthatjuk Szentendre belvárosát és még a Dunára is lepillanthatunk a háztetők között. A templom az egyike az utolsó helyeknek a városban, ahova még ingyenes a belépés. Innen néhány perc sétára találjuk a Szerb ortodox temetőt, ahol több száz éves síremlékeket csodálhatunk meg. Visszatérve a belvárosba a Duna-parton folytattuk tovább a tekerést, ahol újabb dugóba botlottunk, ugyanis az út a munkálatok miatt csak egy vékony sávban volt járható. A kisebb nehézséget leküzdve azonban megnyílt előttünk az aszfalt, és vígan suhantunk egészen Tahitótfaluig. Ez a szakasz részben a Duna-parton, részben az autóút mellett halad változatos terepviszonyokon. Az autóútra kiérve sok eperárussal találkoztunk, a Leányfalusi strandon pedig telt ház volt, mintha csak nyár lenne. A Szentendrei-szigetre Tahitótfaluból egy széles hídon kelhetünk át, amelyről megcsodálható a Duna keskeny ága is.
A Szentendrei-sziget 31 km hosszan nyúlik el a Dunában. A legészakibb csúcsában található Kisoroszi, amely a Tahi hídtól még 11 km-re fekszik. Az út idáig sima aszfalton vezet eperföldek és árvalányhajjal fedett vadvirágos rétek között. Néhol szabadon tartott lovak és tehenek, illetve magányos tanyák tűnnek fel, igazán idillikus. Kisorosziba érve egy csodás településre csöppentünk. Az út mentén hosszúkás parasztházak állnak, a faluközpontban pedig modern alkotásokkal tűzdelt teret találunk. A főtér közelében több étterem is található. A szigetcsúcs felé haladva jobb oldalt egy lépcsősor vezet fel a nemrégiben felújított Kálvária dombra. Itt megcsodálható a falu bájos kis kápolnája egy sövénnyel körülvett kicsiny réten. Innen az aszfaltút átvált döngölt földúttá. Először balra, majd jobbra kanyarodva kell követnünk az utat, hogy először a kempingbe, majd a szigetcsúcshoz érjünk. A part kavicsos öbleit piknikezők lepték el, a Visegrádra néző várva várt kilátás azonban a magas vízszint miatt sajnos elmaradt. Az árteret olyan magasan lepte el a Duna, hogy nem tudunk kisétálni a fák közül, azonban a lomb között így is feltűnt a messzeségben az apró vár. Visszafelé a csodálatos színű Cseres-tó felé tettünk egy gyors kitérőt, amely a falu szélén található. A bányató kékje fantasztikusan mutatott a pipacsos mezők közepén. Innen visszatértünk az aszfaltútra, és leküzdöttük a távot még egyszer visszafelé.
